Az absolute lymphocytosis (magyarul abszolút limfocitózis) egy laboratóriumi kifejezés, amely azt jelenti, hogy a vérben a limfociták (a fehérvérsejtek egyik fő típusa) tényleges, számszerű mennyisége meghaladja a normál érték felső határát (1 ml3-ben 15000-nél több limfocita).

Felnőttek esetében akkor beszélünk abszolút limfocitózisról, ha ez az érték tartósan 4,0–5,0 × 10⁹/L (azaz 4000–5000 sejt/mikroliter) fölé emelkedik. Nagyon fontos elkülöníteni a relatív limfocitózistól, ahol csak a százalékos arányuk magas (mert pl. más fehérvérsejtek száma lecsökkent), de a sejtjeik tényleges száma normális marad.

A háttérben álló okok alapján két fő csoportra osztható

Reaktív limfocitózis (Másodlagos): Az immunrendszer teljesen normális, egészséges válaszreakciója egy külső ingerre. Leggyakrabban akut vírusfertőzések (pl. mononukleózis, CMV, influenza) vagy bizonyos bakteriális fertőzések (pl. szamárköhögés) váltják ki, és a betegség lecsengésével magától elmúlik.

Klonális limfocitózis (Elsődleges): Amikor a csontvelőben vagy a nyirokrendszerben lévő daganatos folyamat miatt egyetlen elfajult sejtből kiindulva, kontrollálatlanul kezdenek szaporodni a limfociták (pl. krónikus limfoid leukémia – CLL).

Jellemző klinikai tünetek

Mivel a limfocitózis önmagában nem betegség, hanem egy laborlelet, a tünetek mindig a kiváltó októl függnek:

Fertőzés esetén: Láz, torokfájás, levertség, végtagfájdalom, nyirokcsomó-duzzanat.

Hematológiai daganat (Leukémia/Limfóma) esetén: Éjszakai izzadás, indokolatlan fogyás, tartósan megnagyobbodott (fájdalmatlan) nyirokcsomók a nyakon, hónaljban vagy lágyékon, valamint lép- és májmegnagyobbodás380