A blastsejt a csontvelőben zajló vérképzés (haematopoesis) legkorábbi fázisában lévő, morfológiailag és funkcionálisan teljesen éretlen, daganatos jellegű vagy normál prekurzor (előd) sejtje.

Fiziológiás (egészséges) körülmények között a blastsejtek kizárólag a csontvelőben találhatóak meg, ahol szigorúan szabályozott osztódás és differenciálódás után alakulnak át érett, funkcióképes vérsejtekké (vörösvértestekké, trombocytákká vagy fehérvérsejtekké). A perifériás vérben (a rutinszerű vérvétel során) az egészséges szervezetben blastsejtek nem mutathatóak ki.

Klinikai és diagnosztikai jelentősége:

• Leukémiás hiátus (hiatus leukaemicus): Ha a laboratóriumi diagnosztika során a perifériás vérkenetben blastsejtek jelennek meg, az szinte minden esetben súlyos patológiás elváltozást jelez. Akut leukémia (fehérvérűség) esetén a csontvelőben kontrollálatlan sejtburjánzás kezdődik, és ezek az éretlen, működésképtelen blasztok elárasztják a keringést, kiszorítva az egészséges vérsejteket.
• Diagnosztikus határérték: Ha a csontvelő biopsziás mintájában vagy a perifériás vérben a blastsejtek aránya eléri vagy meghaladja a 20%-ot, a nemzetközi kritériumok alapján kimondható az akut myeloid vagy lymphoid leukémia diagnózisa.

395