A buccalis nyálkahártya a szájüreg (cavum oris) oldalsó falát alkotó rágóizomzatot (musculus buccinator) belülről borító, el nem szarusodó többrétegű laphám, amely mechanikai védelmet nyújt és biztosítja a szájüreg nedvességét.

A klinikai gyakorlatban ezen a területen nyílik meg a fültőmirigy kivezető csöve (Stenon-vezeték), amely a felső második nagyőrlőfog magasságában juttatja a nyálat a szájüregbe.

Klinikai és diagnosztikus jelentősége

Góckutatás és fertőzések: A fogászat és szájsebészet területén a pofanyálkahártya elváltozásai (pl. visszatérő aphthák, fekélyek vagy leukoplakia) krónikus irritációt, fogágygyulladást vagy belgyógyászati immunológiai betegségeket jelezhetnek. Mumpsz vagy kanyaró esetén jellegzetes foltok (Koplik-foltok) jelennek meg rajta.

Onkológiai szűrés: A dohányzás és a rendszeres alkoholfogyasztás jelentősen növeli a buccalis nyálkahártyából kiinduló laphámsejtes carcinomák (szájüregi rákok) kockázatát, amelyeket sebészeti úton, vagy kimetszés utáni citosztatikus kezeléssel látnak el.

Gyógyszerbevitel (Bukkális alkalmazás): A gyógyszertanban előszeretettel használják bizonyos hatóanyagok (pl. egyes rohamoldó görcsgátlók vagy hormonok) bevitelére. Mivel a nyálkahártya rendkívül gazdagon erezett, a rajta keresztül felszívódó gyógyszer közvetlenül a szisztémás keringésbe jut, megkerülve a gyomor-bélrendszert és a máj elsődleges lebontó funkcióját.398