A centrális vénás katéter egy speciális, steril poliuretán vagy szilikon cső (katéter), amelyet a test valamelyik nagy, centrális vénájába (leggyakrabban a vena jugularis interna, vena subclavia vagy vena femoralis) vezetnek fel úgy, hogy a katéter vége a szív jobb pitvarának közelében, a vena cava superiorban helyezkedjen el.

A perifériás vénabiztosítással (a klasszikus, kézfejbe vagy alkari vénába szúrt „kanüllel”) ellentétben a CVK hosszú hetekig vagy akár hónapokig is bent maradhat, és alkalmas a nagy térfogatú vagy agresszív folyadékterápiák biztonságos menedzselésére.

Klinikai és terápiás indikációk

Agresszív gyógyszerbevitel: Olyan szövetirritáló vagy érszűkítő hatású hatóanyagok beadására alkalmazzák, amelyek a perifériás kis vénákban phlebitist (vénagyulladást) vagy szövetelhalást okoznának. Ilyen például az onkológiai citosztatikus kezelés (kemoterápia), a tartós antibiotikum terápia vagy a sokktalanítás során adott keringzéstámogató szerek (katecholaminok).

Totális parenterális táplálás (TPN): Amikor a beteg gyomor-bélrendszere nem működik (pl. súlyos gastroenterológiai kórképek, műtétek után), a magas ozmolaritású tápoldatokat kizárólag centrális vénán keresztül lehet bejuttatni.

Diagnosztikus monitorozás: Lehetővé teszi a centrális vénás nyomás (CVP) mérését, ami a folyadékháztartás és a szívműködés követéséhez elengedhetetlen a belgyógyászati vagy intenzíves osztályokon.

Rossz vénás anatómia: Ha a laboratóriumi diagnosztika miatti gyakori vérvételek vagy infúziók a perifériás vénák kimerülése (hegesedése) miatt már kivitelezhetetlenek.

Behelyezése (szúrása) sebészi/aneszteziológiai sterilitást igényel, leggyakrabban ultrahang vezérléssel történik. Szövődményként felléphet légmell (pneumothorax), helyi vérzés, a katéter fertőződése (CVK-szepszis), vagy a tartós jelenlét miatt kialakuló vénás trombózis.16