A citosztatikus kezelés olyan szisztémás (a teljes szervezetre kiterjedő) onkológiai terápia, amely során speciális gyógyszerekkel, úgynevezett citosztatikumokkal gátolják a daganatsejtek osztódását, burjánzását, és előidézik azok pusztulását.

A citosztatikumok olyan sejtmérgek, amelyek a sejtciklus különböző fázisaira hatnak (például a DNS-replikáció gátlásával), és elsősorban a gyorsan osztódó sejteket veszik célba. Mivel a daganatsejtek kontrollálatlanul és rendkívül gyorsan szaporodnak, a kezelés elsőként őket semmisíti meg.

Klinikai alkalmazása és típusai:

Kuratív kezelés: A cél a daganat teljes felszámolása és a beteg végleges gyógyulása.

Adjuváns kezelés: A sebészeti daganateltávolítás után alkalmazzák, hogy elpusztítsák a szervezetben esetlegesen visszamaradt mikrometasztázisokat (mikroszkopikus áttéteket).

Neoadjuváns kezelés: Műtét előtt végzett terápia, melynek célja a tumor méretének csökkentése, hogy az operálhatóvá váljon.Palliatív kezelés: Előrehaladott stádiumban alkalmazzák, amikor a gyógyulás már nem reális cél; feladata a daganat növekedésének lassítása, a tünetek enyhítése és az életminőség javítása

Mivel a citosztatikumok nem teljesen szelektívek, a szervezet egyéb, fiziológiailag is gyorsan osztódó egészséges sejtjeit is károsítják (pl. a hajhagymákat, a gyomor-bélrendszer nyálkahártyáját és a csontvelőt). Emiatt a kezelés gyakran jár hajhullással, hányingerrel, valamint a laboratóriumi diagnosztika során kimutatható vérképzőszervi szövődményekkel, mint a leukopénia (fehérvérsejtszám-csökkenés) vagy a trombocitopénia.18