A csontvelő (latinul medulla ossium) a csontok belsejében, a szivacsos csontállomány üregeiben elhelyezkedő, lágy, erekkel sűrűn átszőtt vérképző és immunológiai szerv. Felnőtt emberben a teljes testtömeg nagyjából 4-5%-át teszi ki, és a szervezetünk szinte összes vérsejtjének folyamatos utánpótlásáért felelős.

A csontvelő két fő típusra osztható feladat és felépítés alapján

Vörös csontvelő (Medulla ossium rubra): Ez a tényleges vérképző gyár. Speciális vérképző őssejteket tartalmaz, amelyekből naponta több milliárd új vörösvértest (oxigénszállítás), fehérvérsejt (immunvédelem) és vérlemezke (véralvadás) fejlődik ki. Felnőtteknél főként a lapos csontokban (szegycsont, csípőcsont, bordák, koponya) és a hosszú csöves csontok (combcsont, felkarcsont) végein található meg.

Sárga csontvelő (Medulla ossium flava): Ez a köznapi nyelven „velős csontként” is ismert, zsírszövetben gazdag rész. Ahogy öregszünk, a vörös csontvelő egy része átalakul sárgává, amely inaktív a vérképzés szempontjából, de komoly tápanyag- és zsírraktár. Súlyos, krónikus vérveszteség vagy betegség esetén a sárga csontvelő képes visszaalakulni aktív vörös csontvelővé.

Kapcsolódó leggyakoribb betegségek és eljárások

Leukémiák (pl. AML, ALL): A csontvelőben lévő fehérvérsejt-vonalak daganatos, kontrollálatlan burjánzása, amely kiszorítja az egészséges vérsejteket.

Aplasztikus anémia: Olyan súlyos állapot, amikor a csontvelő működése leáll, és nem termel elegendő vérsejtet.

Csontvelő-mintavétel (Biopszia / Punkció): Súlyos vérkép-eltérések esetén egy speciális tűvel mintát vesznek a csípőlapátból vagy a szegycsontból a sejtek mikroszkópos vizsgálatához.

Csontvelő-transzplantáció (Őssejt-beültetés): Amikor a beteg saját, hibás csontvelőjét kemoterápiával elpusztítják, és egy egészséges donor vérképző őssejtjeit ültetik be a helyére a normális vérképzés újraindítására.21