A diuretikum (magyarul vizelethajtó vagy vízhajtó) olyan gyógyszerek gyűjtőneve, amelyek fokozzák a vesékben a víz, valamint a különböző sók (elsősorban a nátrium és a klorid) kiválasztását, növelve a vizelet mennyiségét.

A keringő folyadékmennyiség (vértérfogat) csökkentésével a diuretikumok kulcsfontosságúak a magas vérnyomás kezelésében, valamint a különböző betegségek miatt kialakuló ödémák (vizesedések, szöveti vizenyők) hatékony lecsapolásában.

A diuretikumok fő típusai a gyógyszertanban

A különböző vízhajtó készítmények a vese csatornáinak eltérő pontjain fejtik ki hatásukat, így erejük és a sóháztartásra gyakorolt hatásuk is különböző.

Tiazidok és tiazid-szerű diuretikumok (Mérsékelt hatásúak): A disztális csatornákon hatnak. Leggyakrabban a krónikus magas vérnyomás alapvető, hosszú távú kezelésére alkalmazzák őket (pl. hydrochlorothiazide, indapamid).

Kacsdiuretikumok (Nagyhatású / "Csúcshatású" vízhajtók): A Henle-kacs felszálló ágában gátolják a sók visszaszívását, rendkívül gyors és erőteljes vízürítést kiváltva. Akut, életveszélyes helyzetekben (pl. tüdőödéma, súlyos szívelégtelenség) alkalmazzák őket akár infúzióban is (pl. furosemid, torasemid).

Káliummegtakarító diuretikumok: Gyengébb vízhajtók, de óriási előnyük, hogy a többi típussal ellentétben megakadályozzák a kálium kiürülését a szervezetből. Gyakran kombinálják őket tiazidokkal a szívritmuszavarok elkerülése érdekében (pl. spironolakton, amilorid).

Ozmotikus diuretikumok: Nem specifikus szerek (pl. mannit), amelyeket sürgősségi állapotokban, például agyödéma vagy akut magas szembelnyomás csökkentésére adnak intravénásan.

Mellékhatások és laboratóriumi ellenőrzés

Mivel a vízhajtók szedése során értékes ásványi anyagok is távoznak, a tartós kezelés alatt rendszeres laboratóriumi vérkép-ellenőrzésre van szükség a következő szövődmények megelőzésére.

Hypokalaemia (Alacsony káliumszint): Izomgyengeséget, fáradékonyságot és veszélyes szívritmuszavarokat okozhat.

Kiszáradás és vérnyomásesés: Túlzott adagolás esetén szédülést, gyengeséget vagy vesefunkció-romlást idézhet elő.23