A dyspnoe a légzés nehezítettségével járó, szubjektív és kifejezetten kellemetlen klinikai tünet, amely során a páciens úgy érzi, hogy a légzése nem kielégítő, nem jut elegendő oxigénhez, vagy fokozott fizikai erőfeszítést kell tennie a légzőmozgások elvégzéséhez.

A dyspnoe nem önálló betegség, hanem a szervezet vészjelzése, amely mögött a vér gázösszetételének (oxigénhiány / hipoxia vagy szén-dioxid-felszaporodás / hiperkapnia) megváltozása, valamint a tüdő és a mellkasfal mechanikai receptorainak ingerlése áll. A lefolyása alapján lehet akut (heveny, percek/órák alatt kialakuló) vagy krónikus (idült, hetek/hónapok óta fennálló).

Klinikai formái és differenciáldiagnosztikája

• Pulmonális (légzőszervi) eredet: A tüdőgyógyászat területén a dyspnoe az olyan obstruktív kórképek vezető tünete, mint az asztma vagy a COPD. Kiválthatja a hörgők nyálkahártyájának gyulladása (bronchitis), tüdőgyulladás (pneumonia), tüdőrák (carcinoma), vagy a mellkasfal deformitásai (pl. tölcsérmell).
• Kardiális (szív- és érrendszeri) eredet: A kardiológia körében a balszívfél-elégtelenség típusos jele. Súlyos formája az orthopnoe, amikor a nehézlégzés fekvő helyzetben fokozódik (a tüdő véráramának átrendeződése miatt), és a beteg csak magasan felpárnázva vagy ülve tud lélegezni. Akut fellépése szívinfarktus vagy tüdőembólia jele is lehet.
• Hematológiai és egyéb okok: Súlyos fokú vérszegénység, azaz drasztikus hemoglobinszint-csökkenés (anémia) esetén a vér oxigénszállító kapacitása elégtelen, ami már minimális fizikai terhelésre is kifejezett fulladást okoz.

541