Az epikrízis a beteg klinikai dokumentációjának (leggyakrabban a zárójelentésnek) azon retrospektív, kritikai élű orvosi összefoglalása, amely szintetizálja a teljes hospitalizáció vagy ambuláns ellátás diagnosztikai és terápiás folyamatait, valamint rögzíti a beteg kimeneti státuszát.

Az epikrízis nem egyszerű eseménynapló, hanem a kezelőorvos szakmai összegzése. Elsődleges célja a betegút folytonosságának biztosítása: a beteget a továbbiakban gondozó orvosok (például a háziorvos vagy más szakterületek konziliáriusai) ez alapján látják át a terápiás döntések hátterét és a jövőbeli prognózist.

Főbb strukturális és klinikai elemei:

• Diagnosztikai szintézis: Összegzi a felvételi anamnézist, a fizikális státuszt, valamint a releváns laboratóriumi és képalkotó diagnosztikai leleteket.
• Terápiás mérleg: Részletezi az alkalmazott konzervatív (gyógyszertani) vagy invazív (sebészeti) beavatkozásokat, azok hatékonyságát és az esetleges szövődményeket.
• Epikritikus javaslat: Meghatározza az elbocsátáskori állapotot, a javasolt otthoni medikációt (gyógyszerelést), az életmódbeli korlátozásokat és a kötelező kontrollvizsgálatok ütemezését.

553