A hemoglobin a vörösvértestekben (eritrocitákban) található, vastartalmú, összetett fehérje, amelynek elsődleges funkciója a molekuláris oxigén (O₂) szállítása a tüdőtől a perifériás szövetekig, valamint a szén-dioxid (CO₂) visszaszállítása a tüdőbe.

Minden hemoglobin molekula négy fehérjeláncból (globin) és négy vastartalmú porfiriangyűrűből (hém) áll. A vasmolekulák képesek reverzibilis (megfordítható) módon megkötni az oxigént. A hemoglobin adja a vér jellegzetes vörös színét.

Klinikai és diagnosztikus jelentősége

A laboratóriumi diagnosztika során a hemoglobinszint mérése a rutin vérkép alapvető eleme. Normál értéke felnőtt férfiaknál 135–175 g/L, nőknél 120–155 g/L.

Kórosan alacsony hemoglobinszint: Anémia (vérszegénység) áll fenn. Kiválthatja vashiány, B12-vitamin- vagy folsavhiány, krónikus vérzés (pl. gyomorfekély), vagy a csontvelő elégtelen működése (pl. leukémia, citosztatikus kezelés mellékhatása). Tünetei a fáradékonyság, szédülés és sápadtság.

Kórosan magas hemoglobinszint: Polyglobulia vagy polycythemia esetén fordul elő, amikor a szervezet túl sok vörösvértestet termel (pl. krónikus tüdőgyógyászati betegségek, dohányzás vagy kiszáradás miatt). Ez növeli a vér viszkozitását (sűrűségét) és a trombózis kockázatát.

Glikolizált hemoglobin (HbA1c): A diabetológia kulcsfontosságú paramétere. Azt mutatja meg, hogy az elmúlt 6–8 hétben átlagosan milyen volt a beteg vércukorszintje, így elengedhetetlen a cukorbetegség hosszú távú követésében.354