A kollabál kifejezés az orvosi gyakorlatban egyrészt a beteg hirtelen fellépő, átmeneti eszméletvesztéssel és az izomtónus elvesztésével járó keringési összeomlását (ájulását) jelenti, másrészt utalhat egy üreges szerv vagy ér falának hirtelen mechanikai összeesésére is.

Amikor egy páciens „kollabál”, a klinikai háttérben leggyakrabban az agyi véráramlás hirtelen, átmeneti csökkenése áll. Ez az állapot másodpercekig vagy néhány percig tart, és a vízszintes helyzetbe kerülés után (amikor az agy vérellátása spontán rendeződik) a beteg általában gyorsan magához tér.

Klinikai formái és patomechanizmusa

Kardiovaszkuláris kollapszus (Syncope): A kardiológia és belgyógyászat területén a leggyakoribb forma. Kiválthatja a vérnyomás hirtelen leesése (orthostaticus hypotensio, pl. gyors felálláskor), tartós meleg, dehidratáció (kiszáradás), erős pszichés stressz (vasovagalis ájulás), vagy súlyos szívritmuszavarok és szívbillentyű-hibák.

Szervi kollapszus (Anatómiai értelemben): Az anatómia és a tüdőgyógyászat területén a kifejezést strukturális összeesésre is használják. Például a tüdő kollapszusa (atelectasia vagy légmell esetén), amikor a tüdőszövetből kiáramlik a levegő, és a hörgők fala összeesik; vagy a centrális vénás katéter behelyezésekor a nagy vénák falának összeesése.

A keringési kollapszust gyakran megelőzi szédülés, homályos látás, fülzúgás, hidegverejtékezés, levertség és sápadtság. Elsősegélyként a beteg lábainak megemelése (Trendelenburg-helyzet) javasolt a vénás visszaáramlás fokozására. Ha a kollabálás hátterében nem egyszerű ájulás, hanem szívinfarktus vagy stroke áll, az állapot azonnali sürgősségi beavatkozást igényel.574