A limfóma a nyirokrendszer sejtjeinek, elsősorban a fehérvérsejtek közé tartozó limfocitáknak (B- és T-sejteknek) a rosszindulatú daganatos elváltozása, amely a nyirokcsomók, a lép vagy más szervek szöveteinek progresszív burjánzásával jár.

A leukémiával ellentétben – amely a csontvelőből kiinduló „folyékony” daganat – a limfóma szilárd (szolid) tumorszövetet képez a nyirokszervekben, bár előrehaladott stádiumban a csontvelőt és a perifériás vérkeringést is involválhatja.

A szövettani kép és a daganatsejtek morfológiája alapján két fő csoportra osztjuk:

Hodgkin-limfóma: Jellemzője a specifikus, óriás daganatsejtek (Sternberg–Reed-sejtek) jelenléte. Leggyakrabban fiatal felnőttkorban diagnosztizálják. A modern terápiákkal az egyik legjobban gyógyítható daganattípus.

Non-Hodgkin limfómák (NHL): Egy rendkívül heterogén, több mint 60 különböző betegséget magában foglaló csoport. Lefolyása alapján lehet indolens (lassú, évekig elhúzódó) vagy agresszív (gyors növekedésű). Utóbbira példa a korábban említett, kiemelten veszélyes Burkitt-lymphoma.

Vezető tünetek (Az úgynevezett „B-tünetek”)

Fájdalmatlan nyirokcsomó-megnagyobbodás: Leggyakrabban a nyakon, a hónaljban vagy a lágyékhajlatban megjelenő, tömött tapintatú csomók.

Szisztémás tünetek: Ismeretlen eredetű, visszatérő láz, éjszakai profúz (heves) izzadás, valamint a testsúly több mint 10%-ának elvesztése 6 hónapon belül.

Általános panaszok: Drasztikus levertség, bőrviszketés, valamint a lép vagy a máj megnagyobbodása miatti hasi feszülés.

A gyanús nyirokcsomóból végzett biopszia (teljes sebészi eltávolítás és szövettani vizsgálat) az egyetlen módja a diagnózis felállításának. A stádiummeghatározáshoz képalkotó diagnosztika (PET-CT, CT) szükséges. A kezelés gerincét a kombinált citosztatikus kezelés (kemoterápia), az onkológiai sugárterápia, a monoklonális antitest-kezelések (immunterápia), valamint a kiújuló esetekben alkalmazott őssejt-transzplantáció jelenti.521