A Ravitch-műtét egy invazív, nyitott rekonstrukciós sebészeti eljárás, amelyet a szegycsont és a bordák fejlődési rendellenességeinek – leggyakrabban a tölcsérmell (pectus excavatum) és a tyúkmell (pectus carinatum) – anatómiai korrekciójára alkalmaznak.

Az eljárást Mark M. Ravitch amerikai sebész dolgozta ki 1949-ben. A műtét lényege, hogy a szegycsont (sternum) mindkét oldalán, a deformált szakaszon részlegesen vagy teljesen eltávolítják a kórosan növekedő bordaporcokat (subperichondrialis resectio), miközben a porcok hártyáját megőrzik. Ezt követően a szegycsontot vízszintesen átvágják (osteotomia), a megfelelő anatómiai pozícióba emelik vagy süllyesztik, majd fémlemezekkel, huzalokkal vagy speciális tartóhálókkal rögzítik. A megmaradt porchartyákból idővel új, immár szabályos lefutású porcszövet regenerálódik.

Klinikai indikációk

Tyúkmell (pectus carinatum): Amikor a kiálló szegycsont esztétikailag vagy merev mellkasfal miatt gátolja a légzést.

Tölcsérmell (pectus excavatum): Amikor a besüppedő szegycsont mechanikailag nyomja a jobb szívkamrát és a tüdőt, ami kardiológiai (ritmuszavar, csökkent verőtérfogat) és tüdőgyógyászati (restriktív légzészavar) panaszokat okoz.

Műtéti sajátosságok és modern alternatívák

A beavatkozást leggyakrabban a serdülőkori növekedési ugrás után, a csontosodás befejeződése előtt végzik a gyermekgyógyászati vagy mellkassebészeti osztályokon. Bár a Ravitch-műtét nagyobb heggel és hosszabb felépülési idővel jár, összetett, asszimmetrikus deformitások esetén mindmáig ez a legbiztosabb és legalkalmasabb eljárás. Tölcsérmell esetén a modern, minimálisan invazív alternatívája a Nuss-műtét (ahol vágás nélkül, fémrudakkal emelik ki a szegycsontot).568