A ventrikulográfia (latinosan ventriculographia) olyan orvosi képalkotó vizsgálat, amely valamilyen testüregi kamra (orvosi nyelven: ventriculus) kontrasztanyagos vagy izotópos vizualizálására, azaz láthatóvá tételére szolgál.

Kardiológiai ventrikulográfia

A szívkamrák (leggyakrabban a bal szívkamra) röntgen- vagy izotópos vizsgálatát jelenti. Leggyakrabban egy szívkatéterezés során egy vékony csövön keresztül kontrasztanyagot fecskendeznek közvetlenül a szívkamrába, majd folyamatos röntgenfelvételt (fluoroszkópiát) készítenek. Létezik izotópos változata is (radionuklid-ventrikulográfia / MUGA scan), ahol radioaktív nyomjelző anyag segítségével, kívülről mérik a szív működését.

Pontosan megmutatja a szívkamrák méretét, a szívizom falának mozgási hibáit (pl. szívinfarktus után), a szívbillentyűk záródási hibáit, valamint a pumpafunkció hatékonyságát (ejekciós frakció - EF).

Neurológiai / Agysebészeti ventrikulográfia

Az agykamrák röntgenvizsgálatát jelentette. A koponyán fúrt kis nyíláson át a gerincvelői folyadék helyére levegőt vagy kontrasztanyagot fecskendeztek közvetlenül az agykamrákba, hogy azok kirajzolódjanak a röntgenképen.

Ez utóbbi egy rendkívül invazív és fájdalmas, szövődményekkel járó régi eljárás volt, amelyet a modern orvoslásban a CT és MRI vizsgálatok megjelenése teljesen feleslegessé tett és kiszorított.528