A záróizom (sphincter) egy olyan körkörös (gyűrű alakú) izomrost-rendszer, amely egy természetes testnyílás, csatorna vagy üreges szerv be- és kimenetének akaratlagos vagy reflexszerű szűkítésével, illetve elzárásával szabályozza az anyagok (tápanyagtartalom, vizelet, széklet, emésztőnedvek) áramlását.

A szervezetben működő záróizmok szövettanilag lehetnek harántcsíkolt izomból (amelyek működése akaratlagosan irányítható, pl. a külső végbél-záróizom) vagy simaizomból állóak (amelyek működését az autonóm idegrendszer reflexszerűen szabályozza, pl. a gyomorszáj záróizma).

A legfontosabb klinikai záróizmok és betegségeik

Alsó nyelőcső-záróizom (Cardia / Gyomorszáj): A nyelőcső és a gyomor határán működő simaizomgyűrű. Elégtelen záródása esetén a savas gyomortartalom visszaáramlik a nyelőcsőbe, ami a gastroenterológia egyik leggyakoribb kórképéhez, a reflux-betegséghez vezet.

Pylorus (Gyomorkapu): A gyomor és a nyombél közötti záróizom, amely szakaszosan engedi át az emésztett táplálékot. Gyermekgyógyászatban csecsemőkorban előfordulhat ennek kóros megvastagodása (pylorus stenosis), ami sugárhányást okoz, és azonnali sebészeti beavatkozást igényel.

Oddi-sphincter: A közös epevezeték és a hasnyálmirigy-vezeték patkóbélbe való benyílásánál elhelyezkedő záróizom. Görcse vagy működési zavara epepangást vagy akut hasnyálmirigy-gyulladást provokálhat.

Húgyhólyag- és végbél-záróizmok: A vizelet- és széklettartási (kontinencia) funkcióért felelős belső (simaizom) és külső (harántcsíkolt izom) rendszerek. Sérülésük (pl. nehéz szülés, neurológiai betegségek, vagy prosztataműtét után) inkontinenciához vezet, amelynek kezelésével az urológia és a kismedencei sebészet foglalkozik.564